Egy haldokló ember hörgése
Olyan akár a teafőző hangja,
Amikor forr a víz
Csak az ő tüdejében
A vér forrott,
Mikor utolsó leheletét
Lelkével együtt elengedte.
Napjaink gyorsak, pörgősek
Lelkünk gondtalan
Ócska és kamasz
Cselekedeteink felelőtlenek.
Elenyészőek vagyunk,
Semmit nem teszünk hazánkért
Nem vagyunk az őseink.
Nem halunk meg fogolytáborban
Nem harcolunk mások életéért
Sőt,
Még a sajátunkért sem.
Képesek vagyunk meghalni
A saját beleegyezésünkkel
Szenvedés nélkül.
(Csoma Zsuzsanna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése