2015. december 21., hétfő

Első levél

Kedves kolléganőm, Alexandra!
Azóta, mióta átléptem az idő határait szörnyű dolgokat tapasztaltam. Az itt átélt események még az én riporteri kötélidegeimet is felülmúlják.
Egy XXI. századi ember el sem tudja képzelni, mik történtek az első világháborúban. Én egy török katona szerepébe bújtam, nem tudom, hogy hogyan, de mikor felébredtem, török uniformis volt rajtam és bajtársaim is úgy kezeltek, mintha hónapok óta közéjük tartoznék.
Az elmúlt két nap eseményei bekerültek életem legrosszabb és legborzasztóbb élményei közé.
A hadosztállyal elmentünk egy örmény faluba és összetereltük az ott élőket.
A bajtársaim, akiket időközben megismertem és igazán kedves embereknek tűntek, teljesen kifordultak magukból.
Összeszedtek pár fiatal hajadont és a szemünk láttára erőszakolták meg őket. Akiknek a családtagjai vagy kedvesei tiltakoztak, azt ott helyben lelőtték.
A mi katonáink főleg lovakra ültek, és ostorral terelgették az embereket, a megijedt örmények meg csak szaladtak a lovak és az automobilok elől, melyeken fenyegető géppuskák néztek farkasszemet a tömeggel.
Ez így ment egy jó ideig. Egyszercsak elesett egy kislány, az édesanyja megállt, hogy segítsen neki. Ekkor csattant az egyik géppuska, az édesanya vérbe fagyva esett össze.
Erre pár férfi, mit sem törődve a veszéllyel, nekirohant a géppuskának, ordítva, mint mikor az anyaoroszlán védi a kicsinyét...
Én ott álltam megsemmisülten... Bevallom, el is sírtam magam... Később az őrmesterem kegyetlenül leszidott ezért, mert nem álltam a társaim mellé öldökölni.
Majd még ha tudok, akkor írok. Sajnos telefonjel, Wi-Fi jel nincs, úgyhogy te nem tudsz elérni. Kérlek, számolj be a szerkesztőségnél a történtekről.
Kollégád:
L. Bálint
Drinápoly, 1916

Ócska "hazafiak"



Egy haldokló ember hörgése
Olyan akár a teafőző hangja,
Amikor forr a víz
Csak az ő tüdejében
A vér forrott,
Mikor utolsó leheletét
Lelkével együtt elengedte.

Napjaink gyorsak, pörgősek
Lelkünk gondtalan
Ócska és kamasz
Cselekedeteink felelőtlenek.
Elenyészőek vagyunk,
Semmit nem teszünk hazánkért
Nem vagyunk az őseink.

Nem halunk meg fogolytáborban
Nem harcolunk mások életéért
Sőt,
Még a sajátunkért sem.
Képesek vagyunk meghalni
A saját beleegyezésünkkel
Szenvedés nélkül.

(Csoma Zsuzsanna)

Orosz igában

  A hadifogságból hazatért veteránok nem nagyon beszédesek...
  Aki hazatért élve, az vagy súlyosan válságos állapotban van, vagy pedig idegeit felőrölték az orosz fogságban átélt események.
  Azok, akik eltudnák mondani miket is éltek át, azok zárkózottak, erőt vett rajtuk a bús komorság. Nekem sikerült beszélnem egy volt fogollyal, aki részletesen beszámolt az ott tapasztalt dolgokról:
  "Az egész tábort belepte a kosz és a mocsok. Mindent beborított a szemét, az emberi ürülék és a mindenhol uralkodó kilátástalanság és lemondás.
   A táborban csak férfiak voltak... A hiányos egészségügyi ellátás és a higéniahiánynak köszönhetően hetente többszáz ember halt meg, de mindig jött az utánpótlás.
   Naponta csak egyszer kaptunk enni, messze nem volt energiánk ledolgozni azt a 10-12 órát, amit sziklahordással vagy árokásással töltöttünk.
   Annak volt szerencséje, aki az ültetvényekre került, ott nem volt ennyire szörnyű, csak hideg. A kegyetlen orosz hideg. Mely csontig hatol... Sokszor azt kívántam, hogy bár estem volna el a csatatéren.
   Nem tudom minek köszönhetem, hogy életben vagyok... "

Hihetetlen mai fejjel meghallgatni az orosz hadifogságban lévők történetét. A kényelmes, kész világunkban mi már azt sem tudjuk, hogy milyen lehetett úgy szenvedni, ahogyan ők tették. Az éhség, a rengeteg munka, mind elviselhetetlen lehetett, a túlélők óriási fizikai és lelki erővel kellett rendelkezzenek. Ám, őket nem a fegyver általi halál veszélyeztette, hanem a lassú, az éhezés, a fáradtság és a rengeteg mocsokból kialakult betegségek miatti elmúlás. A katonák sokkal jobban szerettek volna a harcmezőn lenni, esetlegesen ott meghalni, mint elviselni a fogolytábor általi szörnyűségeket. Számunkra szinte elképzelhetetlen az, amit akkor valódi, hús vér emberek, az őseink átéltek...
(Lukács Bálint)